A körülmetéléssel kapcsolatos egyik visszatértő kérdés, hogy vajon hogyan változik a makk - tágabb értelemben véve pedig a pénisz - érzékenysége a beavatkozás után. A kérdés pikantériáját az adja, hogy mindenki - legjobb esetben is - másodkézből származó információ alapján nyilatkozhat anélkül, hogy körülmetéltetné magát. Aki születése óta körülmetélt, az nyilván nem tud változásról beszámolni; aki egészségügyi ok miatt esik át a műtéten, az feltehetően pozitív értelemben elfogult; aki pedig önkéntesen csináltatja meg, azt gyakran vádolják egyoldalú tájékoztatással. A kérdés tehát láthatóan összetett és izgalmas, és nem válaszolható meg objektíven (mindenki számára hitelesen pedig pláne nem). Ebben a bejegyzésben ezt a témát járom körül.
Az első fontos kérdés, amit fel kell magunknak tennünk, hogy mi is az az érzékenység? Mérhető többé-kevésbé objektíven? Teljesen biztosan csak azt jelenthetjük ki, hogy a körülmetélés nem befolyásolja, nem befolyásolhatja az orgazmuskészséget, hiszen a hagyományosan körülmetélő közösségek nem küzdenek nagyobb demográfiai problémával, mint bármely más népcsoport. Ez csak úgy lehetséges, ha a körülmetélt férfiak ugyanolyan mértékben képesek hagyományos közösülés során az orgazmusra, mint nem körülmetélt társaik.
Természetesen nem következtethetünk ebből a közösülés során érzett élményekre, az azonban igazolt tény, hogy a férfiak (körülmetélve vagy körülmetéletlenül egyaránt) pusztán a makk ingerlése által képesek eljutni az orgazmusig (bárminemű érzelmi töltet vagy fantázia nélkül). Ez a megállapítás azért fontos, mert bizonyítja, hogy a körülmetélt pénisz makkja ingerelhető, a mechanikai ingerekre fogékony marad. Egy olyan makk, amit szinte állandóan fityma borít, ingerszegény környezetben van. Ennek természetes következménye, hogy bármely mechanikus ingerre érzékenyen, sok esetben pedig túl érzékenyen reagál. (Számtalan történet olvasható az Interneten, amelyben férfiak arra panaszkodnak, hogy a fedetlen makkjuk kézzel történő puszta érintése is éles, esetenként elviselhetetlen fájdalommal jár.) A túlzott érzékenyég pedig előbb-utóbb, de legkésőbb a nemi élet megkezdésekor problémákhoz, korai magömléshez vagy fájdalmas közösüléshez vezet. A tünetek többnyire maguktól megszűnnek, ahogy a makk a rendszeressé váló nemi élet során hozzászokik az ingerléshez, ha úgy tetszik, bizonyos típusú ingerekkel szemben ellenállóbbá, érzéketlenebbé válik. A makk túlérzékenységének csökkenése tehát sok férfi életében magától bekövetkezik, és minden esetben pozitív hatást gyakorol az illető szexuális életére, egyáltalán nem ördögtől való.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a makk túlzott érzékenysége - amely körülmetélt férfiaknál ismeretlen panasz - alapvetően a serdülőkorra vezethető vissza, amikor a kamasz önkielégítés során készül fel a majdani aktusokra. Körülmetéletlen fiúknál az önkielégítés nagyon gyakran kimerül a fityma makkon történő fel-le mozgatásában, a makk közvetlen érintése, netán ingerlése és az ingerekhez történő hozzászoktatása már el szokott maradni. Ez a probléma a szülő megfelelő felvilágosítása által könnyen elkerülhető, és így kiküszöbölhetők a későbbi túlérzékenységgel kapcsolatos panaszok is.
A körülmetélés ugyanezt a hatást éri el azáltal, hogy fedetlenül tartja és közvetlen ingereknek teszi ki a makkot, valamint "edzésben" tartja azt, optimális (vagy legalábbis sokak számára optimális) szintre állítva az érzékenységet. Visszatérő érv a körülmetélés ellenzői részéről, hogy az érzékenység csökkenése megállíthatatlan és folyamatos, ezért a makknak értelemszerűen egyre érzéketlenebbé kell válnia. Ha ez így lenne, minden embernek egyre kövérebbnek kéne lennie, hiszen folyamatosan eszik; mindenkinek, aki rendszeresen futóedzést tart, előbb-utóbb fénysebességgel kéne futnia, stb. Ehelyett nyilván arról van szó, hogy beáll egy egyensúlyi állapot, amely biztosan nem veszélyezteti, sőt, ellenkezőleg, a túlzott érzékenység kiküszöbölésével elősegíti a teljes értékű szexuális életet. Cáfolja az elméletet az is, hogy amennyiben az érzékenység számottevő (esetleg az orgazmuskészséget veszélyeztető mértékű) csökkenésével kéne számolnunk 5, 10, 20, 30, stb. éven belül, akkor a csecsemőként körülmetélt 20, 25, 35, 45, stb. éves férfiak képtelenek lennének a gyermeknemzésre. Erről azonban természetesen szó sincs.
Saját tapasztalatom alapján az érzékenység csökkenése mindössze olyan mértékű, amely jobban kontrollálhatóvá teszi a magömlés bekövetkezését, amelyet én, sok körülmetélt társamhoz hasonlóan, egyértelműen pozitívan élek meg. Szó sincs érzéketlenségről, csak arról, hogy a testem követi a gondolataimat, nem pedig fordítva. Úgy, ahogy annak lennie kell.
